Manapság mindenen ott figyel ez a felirat. De vajon van-e lejárati ideje a kapcsolatainknak? És ha igen, jó lenne ha előre tudnánk azt?
Nos, egyszerűbb volna, az biztos, de az egyszerűbb nem mindig jobb... Ez esetben biztos, hogy nem. Gondolj bele, tudnál mindent előre, lejárati időstül-tárolási feltételestül-mindenestül... Uncsi, lenne, nem? Vagy a határokat feszegetve haladnánk előre az idő lineáris síkján, miközben arra várnánk, hogy konstruktív kötődésünkből mikor lesz destruktív béklyó a ráírt idő előtt? Vagy épp fordítva, még jobban vigyáznánk rá, hogy túl lépjük az előre meghatározott időintervallumot?
Azt gondolom az emberi természet alapjában véve kíváncsi és szereti tudni, hogy mi van, ha...? Talán ezért nem tudjuk előre azt az időt, amíg a kapcsolat megfelelő minőségben van jelen életünkben és így megvan a szabad akaratunk, ami által mi magunk terelgethetjük a megfelelő mederbe életünket, kapcsolatainkat. Legalábbis jó ezt hinni. A hibáink, kudarcaink pedig azok a kövek, amelyekkel az ösvény van kikövezve, amelyen járunk és abban segítenek- ha kellő körültekintéssel lépkedünk-hogy még egyszer ugyanott ne lépjünk le az útról. Szóval, néha jó, ha nem tudunk mindent előre és ezáltal kilépünk abból a bizonyos komfortzónából. A lényeg, hogy bármilyen kapcsolatról legyen is szó merjünk szeretni, magunkat és a másikat egyaránt. Enélkül nincs az a lejárati idő, amit rá mernének írni az égiek...

Fotó:weheartit